BOWEN AKADÉMIA
Üdvözöljük a Bowen Therapy Academy of Australia – Bowtech illetve a vele szorosan együttműködő Bowen Academy Europe magyar nyelvű honlapján!
Akadémiánk 1987 óta a legrégebbi, és leggazdagabb képzési programmal rendelkező oktatási szervezet a Bowen Technika területén.
Képzéseink immáron a világ minden részén elérhetőek, Európában a német nyelvterületen 1999 óta és 2008 óta Magyarországon is. Az eltelt több mint harminc évben a tananyag és az oktatási jegyzetek is igazodtak az iskolánk által képviselt progresszív, innovatív, kortárs szemlélethez, tiszteletben tartva az eredeti, hitelesnek elfogadott alapokat, így biztosítva egy magas minőségű képzést. Az oktatás fejlesztése máig történik. Az Ausztrál Bowen Akadémia - Bowtech, illetve az Ausztriában bejegyzett Európai Bowen Akadémia által képviselten a Bowen technika egy önmagában zárt kezelési, és filozófia rendszer.
ISMERJE MEG KÜLFÖLDI AKADÉMIÁINKAT
A BOWTECH TÖRTÉNETE
A Bowen Technika egy dinamikus izom és kötõszöveti módszer. A gyökerei Ausztráliába nyúlnak ahol Thomas A. Bowen (1916-1982) ismerte fel és fejlesztette ezt az alkalmazást. 1976-ban Mr.Bowen egy egészségügyi konferencián találkozott Oswald Rentsch-el és rövid gondolkodás után meghívta magához tanulni. Késõbb megbízta õt és feleségét Elaine Rentsch-et, hogy dokumentálják a munkáját és a módszerét.
Tom Bowen halála után Ossie és Elaine Rentsch küldetésének elsõ lépéseként megalapította a Bowen Therapy Academy of Australia (BTAA) oktatási fórumot a módszer tanítására és Bowtech® – The original Bowen Technique néven 1987 óta tanítja az ún. eredeti Bowen Technikát eleinte hazai szinten, késõbb Új Zélandon, az Egyesült Államokban és Angliában, illetve az Európai Unióban.
A BOWEN TECHNIKA ÖSSZETETT TECHNIKA
Igaz, hogy a hozzánk fordulók nagy része elsõsorban valamely vázrendszeri tünettel keres meg minket, de a módszer nem csak, és nem kifejezetten muszkuloszkeletális problémák kezelésére szolgál. Hatás spektrumának ez mindössze egy szegmense.
Igen érdekes és mély balanszáló hatással van a neurális rendszerre, a neuromuszkuláris, érzõ- és motoros funkciókra, és különösen a vegetatív idegrendszeri mûködésekre, mely hatásmechanizmusa még nem tisztázott.
Érthetõbb a fasciális és myofasciális rendszerre kifejtett hatása, amely biomechanikailag már jobban leírható. Ne feledjük! Thomas Ambrose Bowen igen korán felismerte és már az 1950-es évek végétõl kezdve alkalmazta a Thomas Myers, Robert Schleip és kollégáik által, a 2000-es évek elején leírt myofasciális összefüggéseket.
MEGFIGYELÉS
Mr. Bowen munkájának ez is részét képezte, de problémamegoldó érdeklõdése olyan technikák és kezelési stratégiák kifejlesztésére is sarkallta, amely igen távol áll egy “egyszerûbb” mechanikai olvasattól, így módszere idegek, neurovaszkuláris és viscerális területek, illetve lymphatikus struktúrák stimulációit is magában foglalja. Teszi mindezt olyan testbarát módon, hogy egy-két különleges szituációt kivéve, gyakorlatilag nincs kontraindikációja.
Megfigyelései máig egyedülállóak és kezelései során úttörõ módon alkalmazott hatás szüneteket. A szünetek fontossága konvencionális módszereknél alulértékelt, és igen kevés kivétel mellett gyakorlatilag hiányzik.
Tom Bowen módszere egy valóban holisztikus megközelítés, amely nem a holisztikusnak nevezett testi rendszerek stimulációja által kiváltott hatást takarja, hanem egy mindenre kiterjedõ katalizált folyamatot, melynek integrációját a test és a lélek a saját prioritásiai mentén végzi el. Szakmai szempontból Mr. Bowen relaxációs módszere, valahol a neuromuszkuláris-reflex hatás és a lágy kötõszöveti manipulációk mezsgyéjén található.
Thomas Ambrose Bowen élete
Thomas Ambrose Bowen 1916 április 18-án született William, és Norah Bowen harmadik gyermekeként és egyetlen fiaként. Két nővére és egy húga volt. Körülbelül 15 éves korában elhagyta az iskolát és apja mellett kitanulta az ács szakmát. Apja nem támogatta fia bármilyen nemű továbbtanulását, mert úgy gondolta elég annyit tudni, hogy az ember munkát kapjon.
1941-ben megnősült és feleségével Jessie McLean-nel a Viktória állambeli Geelongba költöztek. Három gyermekük született. Jessie igen súlyos asztmás volt, amely gyakran igényelt kórházi ellátást. Tom Bowen erős késztetést érzett, hogy segítsen rajta, ami odavezetett, hogy elkezdett foglalkozni Jessie étkezésével. A diétával és a számára kitalált kezelési technikáival, valamint egy helyi gyógyszerésztől Tom rendelésére készített orvossággal jelentős állapotjavulást értek el. Olyannyira, hogy később elhagyták a gyógyszeres kezelést és nem szorultak többé kórházi segítségre sem. Ez a hozzáállás teljesen rendhagyó volt ebben a korban.
Bowen technika inspirációja
Bowen az 1950-es évek elején találkozott Ernie Saunders-szel, korának híres manuál terapeutájával, akivel rengeteg időt töltött együtt. Ez a találkozás volt Tom Bowen későbbi munkásságának inspirációja és életének fordulópontja. Ez alatt az idő alatt fejlődött ki alapvető hozzáállása a kezelésekhez és fedezte fel saját képességeit. Nem sokkal később Bowen ötletei meghaladták partnerének szakmai szintjét, így útjaik elváltak. Tom Bowen saját finomodó képességei mentén alakította, fejlesztette technikáját és későbbi pályafutása során mentoraként emlegette őt.
Bowen ez idő tájt a geelongi cementgyárban dolgozott és egy helyi ausztrál futball klubnál volt segédedző "masszőr". Érdeklődése a test kezelését és a gyógyítást illetően nőttön nőtt. Furcsa és szokatlan kezeléseinek hatékonysága mások számára is egyre nyilvánvalóbbá vált. Eleinte a környezetét kezelte, "rossz hátakkal" és egyéb bajokkal, de hamarosan híre ment, hogy néhány egyszerű mozdulattal segíteni tud a legkülönbözőbb problémákon, így egyre többen keresték őt.
Egyik cementgyári kollégája Stan Horwood erősen hitt Bowen képességeiben, ösztönözve őt felajánlotta egyik ingatlanát. Tom Bowen itt alapította meg első praxisát az ötvenes évek végén. Eleinte esténként, munkaidejének letelte után dolgozott. Felesége a családot és az otthont tartotta fenn a három gyerekkel és a családi formalitásokkal. Bowen cementgyári munkája után hazament, evett, átöltözött és a klinikán kezelt késő estig.
A klinika egyre csak nőtt. Nem reklámozták, de szájról szájra terjedt a híre és az emberek egymásnak adták a kilincset. Sokszor órákkal a nyitás előtt autók hosszú sora állt az épület előtt. Ekkorra már szükségszerűvé vált Mrs. Rene Horwood segítsége, aki recepciós asszisztensként haláláig kísérte Tom Bowen munkásságát. Egyúttal költözniük is kellett a megnövekedett igények miatt. Ezt követően Bowen teljes munkaidőben kezdett dolgozni saját klinikáján.
A KLINIKA
A kezelések két szobában, és a váró helyiségben, sima ágyakon és székeken történtek. Mindenhol adomány- gyűjtő dobozok álltak a legkülönbözőbb jótékonysági célokra és kisebb ajándék tárgyak eladásra szánva. Bármi, amivel hozzá lehetett járulni a kevésbé szerencsések helyzetének javításához.
Tom Bowen nem adott időpontot klienseinek. A klinika nyitvatartási idejében délelőtt 9-11-ig és délután 13-16 óráig, a kliensek érkezési sorrendben 1-33-ig kaptak sorszámot, és vártak a sorukra.
Bowen nagyjából délre végzett, hazament ebédelni, majd folytatta a délutáni turnussal, körülbelül 17-17:30-ig. A sürgős, vagy akut eseteket, mint pl. a terhes asszonyok kezelését soron kívül ambulánsan végezte. Ugyancsak külön bánásmódban részesítette a kétségbeesett, reménytelen helyzetben lévőket, és az extra figyelmet igénylő sérülteket.
Ezután hazament vacsorázni, majd házakhoz járt ki kezelni, ami gyakran késő estig tartott. Ilyenkor kezelte fekvő betegeit és az állatokat, melyek jó része haszonállat volt.
Szombatonként ingyen klinikát tartott. Délelőttönként a sérült gyermekek, és gondozóik számára adott kezeléseket. A szülők sokszor igen messziről, akár 4-5 órát utazva hozták hozzá gyermekeiket. A kezelések ezeknél a gyerekeknél nem hoztak azonnali változásokat, de az évek múlásával és a folyamatok beteljesedésével elképesztő eredményeket produkáltak. Délutáni óráiban a sport és a munkavégzés során szerzett sérüléseket látta el.
Életének ebben a szakaszában Bowen igen sok pénzt kereshetett volna, mégsem ez volt a fő motivációja. A segíteni akarás és tudás óriási örömmel töltötte el, és ez maradt figyelmének fókuszában egészen haláláig. Nem mindig tudta a választ a kliens által hozott kérdésre, de gondolkodott rajta, analizálta, és néhány nappal később szinte mindig előrukkolt a megoldással.
Az 1973-75-ben bevezetett új szabályzások és az évek alatt hatalmasra nőtt klinikája miatt Tom Bowen, mint ostheopata szerette volna regisztráltatni magát és praxisát, hogy kliensei térítésért fordulhassanak biztosítójukhoz. Ez a folyamat rengeteg időt és energiát vett igénybe, de nem voltak formális tanulmányai és végzettsége, ezért végül elutasították. Ez szinte megsemmisítette őt. Úgy érezte, hogy az intézményesített rendszer nem ismeri el és értéktelennek tekinti a munkáját. Mindettől függetlenül egy 1974-ben készült kormányfelmérésben szerepelt, hogy évente körülbelül 13 000 embert kezelt meg mintegy 85 százalékos hatékonysággal úgy, hogy átlagban háromszor látta el őket. Az embereket nem érdekelte, hogy regisztrált-e vagy sem, továbbra is özönlöttek hozzá széltében, hosszában a kontinens minden részéről.
A végjáték
Tom Bowen fiatal korától kezdve súlyosbodó süketsége mellett, egész életében különböző egészségügyi problémákkal küzdött. A hetvenes évek végén történt, hogy Tom Bowen egyik lábát le kellett vágni. Az ok tisztázatlan, de a családtagoknak azt mondták, hogy keringési elégtelenség miatt volt szükség a beavatkozásra. Bowen, az aktív, határtalan energiával bíró, munkaszerető ember számára ez pusztító erejű volt. Egy barátja szállította őt hetente többször fizikoterápiára. Kerekes széke mellé néhány hónappal később kapott egy protézist, ami megkönnyítette életét. Ez alatt az idő alatt praxisát néhány tanítványa részidőben vitte tovább addig, amíg vissza tudott térni munkájához. Nem sokkal később, ismét teljes munkaidőben és kapacitással végezte hivatását. A praxis, ahogy addig is, egészen 1982-ig folyamatosan növekedett úgy, hogy nem hirdette magát, vagy módszerét. 1982 októberében Tom Bowen elvesztette a másik lábát is. A kórházban kapott súlyos fertőzés miatt fertőző osztályra szállították át. Soha többé nem tudott felépülni. Tom Bowen 1982 október 27-én eltávozott az élők sorából.
A tanítványok
Tom Bowen munkáját több szakember is árgus figyelemmel kísérte.
Megfigyelőképessége, kezeinek érzékenysége legendássá vált. Mindaz amit csinált, hogyan jött rá arra és hogyan csinálta - úgy kliensei, mind szakmai környezete számára - rejtély volt és egyre nagyobb misztérium övezte.
Sokan megfordultak nála, hogy tanuljanak tőle, de a legtöbbet elutasította mondván, hogy nem értik mit csinál és a kezükben nincs meg az "érintés", így szólítva fel őket a távozásra.
Mindazonáltal hosszabb-rövidebb ideig tanított néhány szakembert, akik a megbeszélt, számukra kijelölt napokon jelenhettek meg nála. Ők voltak, akikre tanítványként tekintett: Keith Davis, Nigel Love, Kevin Neave, Oswald Rentsch, Kevin Ryan és Romney Smeeton.
Tanítványai háttérképzettségük és szemléletük függvényében különböző módon értelmezték és interpretálták munkáját, amely mára az egész világon ismertté vált. Tom Bowen folyamatosan adaptálta és fejlesztette tehetségét az elé kerülő problémák megoldásához - talán tartva magát valamiféle alapokhoz, de mindig valamilyen improvizált megközelítéssel dolgozva.
Volt egy kedvenc mondása, amely áthatotta életét:
"Úgy vélem e világon csak egyszeri átutazó vagyok. Ezért engedtessék meg nekem, hogy most tegyem meg mindazt a jót, most mutassam ki embertársaim iránt mindazt a kedvességet, amit csak lehet. Adassék meg, hogy ne halogassam vagy mulasszam el mindezt, hiszen utam erre többé nem vezet."